Éfáradtam

Nehezen bírják már vén csontjaim ezeket a teleket,ugyan azt a 3 féle ételt,és a még szárnyaló fantáziám számára is megdöbbentően rossz híreket,már ami a hülyeség térhódítását illeti.Bizonyos szinten persze megtanultam megbékélni a dolgokkal,de fáj még,hogy talán soha nem fogok megint sok ezres,tomboló tömeg előtt játszani,soha nem fogok tudni lenyomni egy dögös kis bluest azokkal a sokáig általam oly nagyra tartott zenészekkel,kiknek zöme sem bírja már tovább - bevallva,vagy bevallatlan...némelyik próbál még mosolyogni,eljátszni,hogy ég benne az ifjonti tűz,de bekötött szemmel is megmondom,1984 - a bűvös dátum - előtt készült-e az adott felvétele,vagy azután.Az őszintébbje végképp feladja,más kelletlenül bár,de - megélhetése okán - tovább hajlong a zongoránál,tovább táncol a gitárral,és sokan elmentek.Nagyon sokan... Az interneten mást sem olvasni,mint kétségbeesett panaszáradatot a leg különböző félébb zenei oldalakon,no meg persze egy-két jól helyezkedő,jól szintált iparos túllihegve agyon hangulatjelezett beszámolóit a nagy,rózsaszín semmiről,no,és persze árad - mit árad:ordít - a nosztalgia,tucatjával sorolják fel a neveket,eseményeket a 70-es évekből...

De mindez nem csak a zenéről szól.Lassan beköszönt az új világév.Minden alapja meg lenne annak,hogy optimisták legyünk - ezen fáradozott Herakleitos,és Leonardo,Shakespeare,és VanGogh,Bach,és Miles Davis,a Pink Floyd,és Andrej Rjubjov...és még sokan mások.Ahogy a magam módján én is - biztos alapot építettünk egy,a szellemi fejlődés útját választó emberiség számára.És tényleg vannak is páran : pár messze tévedt,de fejét megrázó,az illúzió csipa-vakolatát szeméből kirázni próbáló,jórészt magányos ember,akik a káprázat csillogásában az eredeti fényforrást keresik - ki kapkodva,ki lassú víz módjára,ki eredményesen,ki mindhiába.De vajon mire lesz elég mindez?

A Sötétség nem hirtelen jött,hírnökei már évezredekkel ezelőtt itt jártak mind a jók,mind a gonoszak közül.De hirtelen lett mohó.Még csak ez sem meglepő,ismerve a fizikai,kémiai,biológiai folyamatok alapvető jellemvonásait.A Fibonacci-görbe mentén rántotta körénk sötét függönyét,és most már a saját térfelén harcol.Soha nem látott arányú fegyverkezés,kötelező azonosító chip,rendőrállamok kiépítése,irdatlan nyomor - vak,aki nem látja,hazug,aki optimizmusra hivatkozva áltatja önmagát,és másokat.

Úgy tanítják,ennek be kellett következnie,és semmi más nem segít,csak a csoda.És lőn - itt már tényleg csak a csoda segíthet,akár hiszünk benne,akár nem.

Milyen érdekes - oly hatalmas az igazság ereje!Annyi erőt rejt ez a szó - mindent felül ír,tökéletes,és csorbítatlan,mert igaz.Magától értetődő,oltalmazó,és győzedelmes.Mily iszonyatos energiákra,fondorlatokra,kitartásra,és gonoszságra volt szükség ahhoz,hogy egy egész világot valakik,valamiért ennyire "tökéletesen" tönkre tegyenek!Tán meglepő,hogy ezek után egyesek gyarmatosító UFÓkról,isteni erejű démonokról,nihilista szektákról beszélnek?Képes lett volna minderre egyes egyedül az ember - önmaga,és saját leszármazottjai ellenében?Aligha!

És vajon mit lép most,hogy már végérvényesen kilóg a lóláb - ha nem egy egész ménes,ami azt illeti?Merre lép vajon?Mert a várva várt csoda is csak egy lehetőség,kérem - nem kötelező jellegű.Lehet,észre sem veszed.A Föld - mint a virág szirmai - néhány párhuzamos világra bomlik,egy szirom talán megmarad,a többi az enyészeté...

Én tudni fogom,hol vagyok,mihelyst megszólal a zene! :)

fantasy infection

minden ami fantasztikus,meseszerű,és nem kap felületet a médiában

Rólam

Archívum

Blogroll

Kedvenc szerzők

Blogom címkéi